Balázs Áron kortárs képzőművész

BALÁZS ÁRON

1967-ben született Marosvásárhelyen. (Románia).
1987-től Budapesten él és dolgozik.

Tanulmányok:

1982–1986Marosvásárhelyi Zene- és
Képzőművészeti Líceum
1990–1995Magyar Képzőművészeti Főiskola,
festő szak, mestere Maurer Dóra
(93-tól intermedia szak
párhuzamosan)
1995Diploma festő és pedagógia szakon
1993International Sommerakademie
für Bildende Kunst, Salzburg
1994Tempus ösztöndíj, Dunkerque

Tagság:

1994–2002Fiatal Képzőművészek Stúdiója
1996–MAOE
1996–MAMÜ Társaság
1997–WIR csoport (Németország)

Díjak:

1995Bárány András-díj
2000–2002Derkovits-ösztöndíj
2006NKA ösztöndíj

Kiállítások:

1984

  • Apolló-terem, Marosvásárhely, (egyéni kiállítás)

1990

  • Erdélyi műveszek, Pataki Művelődési Központ, Budapest

1991

  • Elia, Barcsay-terem, Budapest

1992

  • Paralel, Cseh és Szlovák Kultúrális Intézet, Budapest
  • Diákfotogrammok, Goethe Intézet, Budapest
  • Tér-Képzetek I., Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest
  • Salzburgi Nyári Akadémia kiállítása, Salzburg
  • Mező, Barcsay-terem, Budapest

1993

  • Tér-Képzetek III., Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest
  • Barokk, Barcsay-terem, Budapest

1994

  • Maurer-Jovánovics növendékek kiállítása, Művésztelep Galéria, Szentendre
  • Tempus-ösztöndíjasok kiállítása, Dunkerque
  • Rajz, rajzolás, Lengyel Intézet, Budapest
  • Lehetne 4 Megával több?, Mozsár Műhely Galéria, Budapest

1995

  • Balzsam, Stúdió '95, Ernst Múzeum, Budapest
  • Új Stúdiótagok kiállítása, FMK, Budapest
  • Diplomakiállítás, Barcsay-terem, Budapest
  • Magyar Képzőművészeti Főiskola díjazottjainak kiállítása. Júlis 10–23. , Körmendi Galéria, Budapest
  • Vizuális költészet 1985-1995, Balatoni Múzeum, Keszthely
  • Modulálások I., NA-NE Galéria, Budapest
  • Stúdió kiállítás, Vigadó Galéria, Budapest
  • Térképzetek V., Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest

1996

  • Budapester Studenten, Albrecht Dürer Gesellschaft, Nürnberg
  • Részlet, margitszigeti Víztorony, Budapest
  • K mint kiméra, Szombathelyi képtár
  • MAMÜ éves kiállítása, Győr

1997

1998

  • Kultúrfogyaszt, MAMÜ Pincegaléria, Budapest
    (egyéni kiállítás
  • Zeit und Raum,
    Kunderhalle der Sparkasse, Bad Iburg
  • Intermedia, Ernst Múzeum, Budapest
  • Zeit und Raum, Alte Rathaus, Fürstenau
  • Vater und Sohn, Ahaus ( Balázs Imrével)

1999

  • Mester és tanítványa, Vízivárosi Galéria, Budapest (Maurer Dórával)
  • Lagerhalle, Osnabrück ( Balázs Imre és Zeöke-Szotyori Edit

2000

  • MAMÜ kiállítás, Phantombüro Galéria, Frankfurt
    (Balogh Csaba, Block-csoport, Erőss István,
    Koroknai Zsolt)
  • Baggage, Magyar Konzulátus Kiállítóterme, New York

2001

  • Derkovits ösztöndíjasok kiállítása, Ernst Múzeum
  • Kleur & Vorm I en II, Kunstrute,
    De Langense Enk Galerie, Lochem, Niederlande (egyéni kiállítás)
  • Vater und Sohn, Fürstenau, Németország
    (Balázs Imrével)
  • Csak finoman, MAMÜ-kiállítás, Művész Malom, Szentendre

2002

  • Derkovits ösztöndíjasok kiállítása 2002.03.03.–2002.03.10., Ernst Múzeum
  • Through thin and thick, Kecskemét

2003

  • Error: undefined, MAMÜ Galéria, Budapest
    (egyéni kiállítás)

2004

2005

2006

2007

  • 10 Jahre "Wir Gruppe" Jubiläumsaustellung, Fürstenau, Németország

2008

  • Összjáték, Play together, Euro 2008 – Zusammenspiel. Egy estés kiállítás – június 7. Mamű Galéria, Budapest

2009

Petőcz András író megnyitja a kiállítást.

Petőcz András író megnyitja a kiállítást.

Petőcz András

A Kezdet

(megnyitó Balázs Áron: Testiség című kiállításán)

1866-ban, tehát mintegy 150 évvel ezelőtt egy nagyon jelentős realista, pontosabban, naturalista festő, a francia Gustave Courbet megfestette L'Origine du Monde, magyarul: A világ eredete című művét. A festményt egy dúsgazdag, félig török, félig egyiptomi diplomata, bizonyos Khalil-Bey megrendelésére készítette, aki – mint ezt róla a krónikák feljegyezték – szenvedélyes rajongója volt a nőknek, a női testnek. A kép mai szemmel nézve is minden képzeletet felülmúl: nincs az a 21. századi pornográf fotó, mint ez a 46 x 55 cm-es olajkép, amelyik pontosabban, érzékibben lenne képes megmutatni a valóságot, amelyik életszerubben tudná elénk tárni azt a testrészt, amely – Courbet szavaival szólva – a világ eredetének a helyszíne.

A festménynek persze megvolt a maga sorsa: alapvetően – éppen azért, mert a saját korában is pornografikusnak minősítették – kiállításra sem kerülhetett, vagy, ha valamilyen módon publicitást is kapott a kép, a lényegét letakarták, nehogy megbotránkozást keltsen. A kép híre viszont terjedt, a gyűjtők, és a művészettörténészek tudtak róla. Végül aztán a XX. század 90-es éveiben megtalálta helyét, a párizsi Orsay múzeumban bárki megtekintheti. A kép sokkoló, megdöbbentő mai szemmel nézve is. Bizonyítja egyben azt is, hogy még napjaink hiper-technikai korszakában sem, amikor már minden mindenki által úgymond megörökíthető, amikor az interneten milliószámra keringenek a legkülönbözőbb, a világ eredetének, a forrásnak a helyszínét különböző beállításokban bemutató fotók, még ma sem lehet az igazán invenciózus alkotást felülmúlni.

Persze, a festészeti naturalizmus, vagy hiperrealizmus is egyfajta absztrakció: Courbet képének a döbbenetes hatása éppen abban rejlik, hogy annyira érzékletes, annyira valóságos, hogy az sokkolja a képzeletet – ezáltal már nem az adott modellt látjuk, hanem elvonatkoztatunk attól. Így azt az üzenetet is percipiálni tudjuk, hogy a "világ eredete" egyáltalában nem egyedi, hanem valójában világok eredetéről beszélhetünk, sokféle világeredet van, amelyeknek mind-mind más és más a helyszíne.

Balázs Áron is elvonatkoztat, absztrahál, és így mutatja meg ugyanazt az absztrakciót, amit kollégája, festő elődje, Gustave Courbet mutatott. De Balázs Áron, éppen azért, mert nem naturalista, hanem alapvetően nonfiguratív, a szürreális és a kontruktivista hagyományokat is folytató alkotó, többféle módon jeleníti meg ugyanazt, pontosabban szólva, többféle ugyanazt mutat meg. Mindez nagyon határozottan megkülönbözteti őt Courbet-tól: a XIX. századi festő éppen a maga pontosságával éri el azt a hatást, hogy mindannyiunk fejében felidéződjön az általunk külön-külön elképzelt világeredet-helyszín, vagyis a forrás. Balázs Áron pedig többféle világeredet-helyszínt fest nekünk: mindegyik képén ugyanaz van, és mindegyik képén más az az ugyanaz, ahogy a valóságban is: hiszen nincs két egyforma világeredet-helyszín a 6 és fél millliárdos emberiség mintegy 3 millárd 250 millió világeredet-testrészt hordozó egyede esetében.

Nagyon pontos látlelet tehát a Balázs Áron festészete: minden képen ott a Kezdet, a Forrás, de ez a Kezdet néhol pontosan metszett, néhol kissé gyűröttebb, néhol nagyobb, néhol kisebb, néhol kihívóbb, néhol szemérmesebb, tartózkodóbb. Egy dolog közös bennük: mindenképpen gyönyörűek.

Mert nagyon szépek ezek a Balázs Áron-festmények. Szépek és bátrak. A színek lágyak, harmonikusak, a rózsaszín árnyalatai, a piros derítettsége vonzóvá, nőiessé teszi ezeket a képeket.

Ahogy az a témájuk alapján el is várható.